2021.05.04. 12:00 anemic royalty

London örülni fog

 

 London örülni fog

Tragikomédia egy felvonásban

 

Helyszín: Egy multinacionális cég, a MEGABUMM üvegtárgyalója

Résztvevők:
James Harrison Vice President
Fux Antal Executive Vice President
Bézs Nikolett HR Service Director 
Özvegy Tálas Imréné Jolán, takarítónő

Dátum: Napjainkban

Egy kerek asztalnál ül Fux Antal és Bézs Nikolett egymás mellett, velük szemben, jó pár székkel messzebb, az asztal másik végében egyedül özvegy Tálasné.


Fux Antal: Kezdjük el, James írt Skype-on, hogy késik, nekem meg van még egy board meetingem, egy price meetingem, össze kell tennem egy power pointot a key account managereknek. Szóval azért jött vagyunk itt, hogy egy igen fontos, a cég sorsát befolyásoló topicot vitassunk meg. A sessiont én vezetem, Fux Antal, Executive Vice President, résztvevők Bézs Nikolett HR Service Director, James Harrison Vice President, illetve Tálasné, takarítónő. Mint azt mindenki tudja, a múlt héten egy botrányos dolog történt. A vezetőségi mosdóban a kézmosóból kifogyott a folyékony szappan. Azt gondolom...

Beesik az ajtón James Harrison, gyorsan leül.

James Harrison: Sorry, csák, a forgálom... dugás volt a belvárosbán…
Bézs Nikolett: Az dugó, James...
James Harrison: Tessék?
Bézs Jolán (zavartan) Örülök, hogy itt vagy!
Fux Antal: Körünkben foglal tehát helyet az ügy kirobbantója, Tálas Imréné...
Özvegy Tálasné: Özvegy Tálas.
Bézs Nikolett: Részvétem.
Fux Antal: Szóval Özvegy Tálas Imréné Törő Borika, aki…
Özvegy Tálasné: Jolán vagyok.
James Harrison: Részvétem.
Fux Antal: ...Jolán, akit mint Senior Cleaning Manager foglalkoztatunk...
Özvegy Tálasné: Hogy mit tetszik mondani?
Bézs Nikolett: Takarítónő...
Fux Antal: Tehát, akit takarítónőként foglalkoztatunk. A MEGABUMM egy makulátlan hírnevű multinacionális vállalat, ami nem engedheti meg magának, hogy hibázzon. Ha egy ilyen ügynek híre megy, akár le is húzhatjuk a rolót. Jolán, mit tud erre mondani?
Özvegy Tálasné: A rolóval várjanak, még nem pucoltam le…
Fux Antal: Úgy értem mit tud felhozni a mentségére?
Özvegy Tálasné: Hát... nem volt rá időm.
Fux Antal: (jegyzetel) Hm.... tehát timing problémái vannak.
Özvegy Tálasné: Hogy mi kérem?
Bézs Nikolett: Időbeosztás.
Özvegy Tálasné: Ja. Nincs én nekem azzal gondom, csak egyszerűen nem jut időm mindenre...
James Harrison oldalra: Timing problémá lesz válóban.
Fux Antal: Hogyhogy nem volt rá ideje?!
Özvegy Tálasné: Tetszik tudni, én elkezdem csinálni, de nagy ez az irodaház, nem végzek mindig mindennel.
Fux Antal jegyzetel: Timing probléma, nem kérdés. Milyen szoftvert használ?
Özvegy Tálasné: Öööö... a felmosásra tetszik gondolni?
Fux Antal: Nem. Milyen segédprogramja van a munkájához?
Özvegy Tálasné: Micike a beszerzési osztályról szokott segíteni...
Bézs Nikolett: Micike? (oldalra súg) Konspiráció…!
Fux Antal: És milyen beosztásban van ez a Micike?
Özvegy Tálasné: Ő is takarít...
Fux Antal: Rendben, értem. Tehát semmilyen szoftvert nem kapott amikor belépett a MEGABUMM-hoz? Írt erről memót a felettesének?
Özvegy Tálasné: Most mire is tetszik gondolni?
James Harrison: Nem hásznál contact report?
Özvegy Tálasné: Hangyaölő port szoktam használni… tetszik tudni a lízingeseknél jönnek a konyhában a cukorra mint az ördögök… Mondtam én, hogy édesítőszert használjanak, de beszélhetek én nekik.
Fux Antal: Tehát nem jelezte senkinek a problémát? Ez komoly hiba! Milyen gyakran töltötte fel a szappantartót?
James Harrison:  Volt ennek á processnek deadline? 
Özvegy Tálasné: Semmiféle lány nem volt, egyedül csinálok én mindent, bár a derekam már nagyon hasogat... mondtam is Micinek, hogy több túlórát nem vállalok be.
Fux Antal: Jó, nincs erre időm, ma még lesz 2 kick off meetingem. Honnan tudta, mikor kell újratölteni azokat a bizonyos kézmosókat?
Özvegy Tálasné: Hát kérem, amikor láttam, hogy kifogyott.
Fux Antal: Csak akkor? Ugye, ugye... Csak akkor tett lépéseket, amikor a baj már bekövetkezett! Ez hiba. Milyen dokumentumban vezette a folyékony szappan adagolását? Excel, Google docs?
Özvegy Tálasné: Van egy kockás füzetem, abba be szoktam írni, hol takarítottam...
James Harrison: És ezt a főnöke is bármikor láthátta a neten keresztül?
Özvegy Tálasné: Anetten keresztül?
Bézs Nikolett: Mondjuk Google Drive? Mond ez Önnek valamit? 
Özvegy Talásné: Olyasmi mint a McDrive? A kisunokám ott dolgozik!
Fux Antal:  Nem, mi a számítógépre gondoltunk.
Özvegy Tálasné: Ó, nem számítok én a gépekre, a két kézemmel megoldok én mindent! Mindig mondta nekem a megboldogult uram, hogy nincs az a masina, ami úgy kitakarítaná Domestosszal a sarkokat, ahogy én.
James Harrison: Tehát ákkor megoszthatóak voltak á feljegyzések vagy sem ?!
Özvegy Tálasné: Hát, néha Micike is írt bele.
James Harrison: Céges laptopja ván?
Özvegy Tálasné: Olyanom sincs... de van ez az új duplasoros felmosórongyom, azzal csodákra vagyok képes.
James Harrison: Okostelefon?
Özvegy Tálasné: Van egy telefon a raktárban, de annyira okosnak nem mondanám…már csörögni sem tud…
James Harrison: Nézze, komoly szankcióra számíthát.
Özvegy Tálasné: És az fáj?
Fux Antal: Attól függ. Mennyit is keres Ön?
Özvegy Tálasné: 70 ezret, de van hogy, bevállalom a kifőzdét is, és akkor  felmegy 75-ig.
James Harrison: Nézze Jolán, a válság mindenkit elért, még minket is. (Körbemutat) Nékem például a magángépem benzinköltségét csökkentették, Ántal skóciai vadászházán osztoznia muszáj a helyi kollégákkal, és Nikolett Mini Morrisa sem az igényelt színben készült el! Ez gondolom Önt is felháborítja, és láthátja, mi nem olyán cég vágyunk, ahol a fejétől bűzlik a szamár.
Fux Antal: Azt úgy mondják jól, hal…
James Harrison:
Tessék?
Fux Antal (
kissé ijedten) Jól hall.. itt téged mindenki James…… folytasd kérlek…
James Harrison: Az a kérdés, most mi legyen Önnel...
Özvegy Tálasné: Hát tessék elengedni, a marketingeseknél ki kell takarítanom a wc-t. Tele van mindig csikkekkel…
Fux Antal: Költői kérdés volt. A londoni már tud problémáról, és jött is feedback.
Özvegy Tálasné: Ő fog helyettem takarítani?
Fux Antal: Nem, de sajnos el kell Önt bocsátanunk. A hibája mellett a fizetését is magasnak tartották. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy elinduljunk a lejtőn.
Özvegy Tálasné: Most ki tetszik rúgni? Ha már tudták előre, miért hívtak ide be most?
Fux Antal: Az e-mail már elment Londonba, ez a processz.
Özvegy Tálasné: És miért ment oda?
Fux Antal: A lényeg: azonnali hatállyal felmondunk Önnek. Kifáradhat, Borika.
Özvegy Tálasné: kifelé Hát, megyek én…Viszont látásra! … de Jolán vagyok.
James Harrison: Részvétem.
A takarítónő kimegy.

Fux Antal: Ilyen kemény menetre számítottam, de megoldottuk!
Bézs Nikolett: Valóban, de úgy jártunk el, ahogy kell.
James Harrison: Ez profi munká volt!

Ekkor James Harrison véletlenül leönti magát a kávéval, mindene kávés lesz.

James Harrison: Oh fuck!
Fux Antal: Semmi baj James..., mindjárt szólok a takarítónőnek!
Bézs Nikolett: De hiszen… most rúgtuk ki.
Fux Antal: Valóban. Akkor gyorsan szóljunk..... (Beszól a telefonba)
Mónika! Szóljon az IT-nak, hogy tegyenek fel a webre egy job applicationt, hogy Senior…. Sőt! … Junior Cleaning Managert keresünk.
(Többiek felé) Juniort... spórolunk... London örülni fog.

Szólj hozzá!


2014.10.02. 20:32 anemic royalty

Újrahasznosított közmondások

Magyar Szólások, Közmondások Újrahasznosítási Terve

Elkészült a Magyar Szólások, Közmondások Újrahasznosítási Terve, a politikai csoportosulások rövidített nevén szocializálódott generációk számára jól csengő MSZKÚT. A Terv régi szólásainkat, közmondásainkat használja fel újra, minimális átalakítással új tartalmat adva nekik, csupán egy-két betűt cserélünk ki. Így nem kell pazarló módon időt, energiát és pénzt fektetni abba, hogy új élethelyzetekre közmondásokat, szólásokat gyártsunk. 

Ezt akkor mondjuk, amikor valaki van olyan felelőtlen, hogy egyedül próbálja meg felépíteni a család rózsadombi villáját - Egy bolond házat csinál.

Ha egy részeg papot nem lehet leállítani, annyira belelendül - Bort iszik és tizet prédikál.

Ez a közmondás azokról a szakácsokról szól, akik mindig úgy indulnak el, hogy lehet, hogy főzni fognak -Tésztalappal indul.

Egy mondás azokra a pincérekre, akik sangriát szolgálnak fel - Feltálalta a spanyol vigaszt.

Amikor bizonytalanok vagyunk, az interneten megtaláljuk-e, amit keresünk -  Ki tudja, mit hoz a honlap.

Amikor valaki IKEA szekrényeket rak össze, de nem pakol el rendesen otthon, és ezt a felesége észreveszi, ezt mondjuk - Férjén találja a szöget.

Amikor az intelligens utas a buszon csak akkor fizeti ki a jegyét, amikor a BKV-ellenőr már inzultálta - Okos enged, ha már szenved.

A nagyon higiénikus emberre mondjuk - Két kezet mos.

Gondoljunk arra, hogy egyszer az Avatarra utazunk,ott, bizony sok mindenen meglepődhetünk - Minden éremnek kék oldala van. 

(18+) Arra a férfira mondjuk, aki szeret nőkkel ismerkedni, és amikor a szexre kerül a sor, mindent belead - Pinába szállt a bátorsága.

Egy mondás, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy hiába tanítják a pálinkafőzést a Corvinuson, ha nincs meg a szenvedélyünk hozzá - Nagyobb az üstje, mint a lángja.

Ezt akkor mondjuk, amikor valakinek gyümölcsöt vásárolunk, de ő túl gyorsan elfogyasztja - Nem eszik messze az almát a fájától.

Arra az emberre mondjuk, aki paranoiásan fél, hogy másnapra megromlik az ennivalója - 
Amit ma megehetsz, ne halaszd holnapra.

Szólás, mely azt mutatja be, hogy egy erdőben nem nehéz elbújni - Nem látja a fától az Ernőt.

Ha valaki valami olyasmit csinál, amiben nem jó - Fura a helyzetnek.

Ha azt szeretnénk kifejezni, hogy a tárgyak nem tudnak életre kelni - Olló a hollónak nem vájja ki a szemét.

Amikor valamiben hiányt szenvedünk, és már mindenben azt látjuk - Ha nincs ló, ló a szamár is.

A férfira mondjuk, aki nem mismásol a nők előtt - Nem rejti Réka alá a véleményét.

Ezt mondjuk azokra az emberekre, akiken állatos tetoválás van - Láttam én már karon varjút.

Kannibálokra mondjuk, akik nem kímélik saját családjukat, azonban nem éppen ízletes a rokonság - Savanyú a szülő.

Megfelelő kifejezés arra, amikor a kocsmában nem kivételeznek a hívőkkel - Krisztus korsóját sem őrizték ingyen.

A tökéletes kifejezés arra, amikor rámutatunk arra, hogy minden közösségnek megvannak a kiváló példaképei -Él mintahal a vízben.

Egy szólás arra, hogy a MÁV járataival bizony meggyűlhet a bajunk -Többet áll mint használ.

Ha elég bátor vagy valamit először megtenni - A vakok közt félszemű, aki jár.

Bármilyen közigazgatási beszélgetésben könnyedén rávilágíthatunk arra, hogy a Balaton-menti települések elég hasonlóak - 
Szárszónak is egy a vége.

Amikor nagy a család, az ebédet igazságosan kell elosztani, különben családtagjaink felháborodnak - Aki szeletet vesz, vihart arat.

Ha szeretnénk egyextrém sportot űző barátunk figyelmét felhívni arra, hogy amit csinál, igencsak veszélyes - Minden út kómába vezet.

Aki sokat dolgozik napközben, az estére megéhezik - Munka után éhes a pihenés.

Azért mert valaki Isten szolgája, még lehet este programja - A jó pap hatig tanul.

Az eloltott tábortűznél az apa észreveszi, hogy milyen alacsony a gyermeke - Nagyobb a füstje, mint a lánya.

Nem jó, ha betegen dolgozunk, gondolkodjunk előre - Mindenki a maga láza előtt söpörjön.

Amikor valaki minden cseppjét kiélvezi az életnek, akárcsak egy másik ember - Úgy él, mint Marci: hevesen.

Konyhamalacokra mondanánk, akik vidáman falják fel a maradékot - Az nevet igazán, aki utoljára ehet.

Ha valaki furcsa helyre esik, még az állatok is rácsodálkoznak - Aki korpa közé keveredik, megnézik a disznók.

Végül egy szólás arra, amikor az általunk ugráltatott barátunk önérzetének ad hangot - Kinyílik a csicska a zsebében.

Kis
zivárgott hírek szerint, ha a válságnak vége lesz, biztosan lesz pénz teljesen új szólásokra, közmondásokra.

Addig csak a politikusok írnak újat.

Szólj hozzá!


2014.03.21. 11:00 anemic royalty

A Ponyvaregények csonkig égnek

Van olyan sor, amibe nem jó beállni. Például reggel a buszra várva, a munkanélküli hivatalban, az urológián vagy a zöldségesnél, amikor az előtted álló nyugdíjas néni vagy 30 perce meséli az eladónak tűnő tárgynak, hogy mennyire felháborítja, hogy ez a Berki Krisztián miket csinál a csunyájával, miközben te meg sietnél.

Azonban van olyan sor, amibe jó becsatlakozni. Ilyen például azon videók készítése, melyben hollywoodi szuperprodukciók alá tettek be magyar verseket. Az ötlet remek, a videók remek remakek lettek. 

Én annyival bolondítottam meg ezt a receptet, hogy nem egy verset, hanem regény részletét csempésztem egy film alá. A Ponyvaregény kultikus jelenete elevendik meg, de Jules Winnfield most nem Ezékiel 25:17-et idézi, hanem az öregedésről mesél Márai szavaival.

 

 

 

 

2 komment


2014.02.15. 13:09 anemic royalty

Avatarokat a választásokra!

Lassan, de biztosan beindul a kampányidőszak, amit pont annyira várunk, mint egy kórházi beöntést. Jómagam politikailag a Marsról figyelem az eseményeket, úgy érzem magam, mint akit egy banda megállít az utcán, hogy tök jó, mert most magam választhatom ki, hogy 3 tagbaszakadt állat közül melyik ver tarkón egy másfél kilós fagyasztott marhalábszárral, majd foszt ki. Köszönöm, békén lehet engem hagyni, tudom, hogy ez csak nekik jó, és eszem ágában nincs választani közülük. Értem én, hogy demokrácia van, de ha csak a szar 50 árnyalata közül választhatok, akkor tulajdonképpen egyet választhatok, csak a csomagolás más. Egyetlenből választani meg finoman szólva is oxymoron.

De természetesen elkerülni nem tudjuk a témát, mert az arcunkba tolják, mint egy lepukkant sztriptízbárban a szilikonon litereit, mindenhonnan ez ömlik. És bár idén állítólag kevesebb felületen találkozunk ezzel mert szabályozva lesz, de az utcai plakátokat nem ússzuk meg. Felteszem a kérdést, miért kell nekem ronda, csúnya, ijesztő, bájgúnár emberek idétlen vigyorát néznem? Azzal a tekintettel, hogy “Szavazz rám, kicsi fiú, nagyon jó lesz neked, hidd el, annyira jó lesz, hogy azt el sem tudom mondani… nem nekem jó, hiszen én majd meggebedek pár fillérért cserébe, de neked nagy jó lesz kedves birka választópolgár! A javatokat akarom!" És a javaink az övék is lesznek...

Van egy ötletem, ami egy picit szebbé teheti a kampányidőszakot. Avatart minden politiusnak! Na nem a filmet az óriás hupikék törpikékkel, hanem egy másodlagos profilképet. Ha már egyetlen szavuk sem igaz ezeknek a - szó szerint - drága embereknek, a kinézetükkel is trükközhetnénk. Képzeljük csak el, megelevendik a Baywatch, életre kelnek a szépségversenyek és Miss Universe vetélkedők, és minden plakátról helyes fiúk és lányok néznek le ránk, megszépítve az utat amit  lerobbant trolik, zsúfolt metrók, kátyus utak dugók, zsebesekkel teli combinók ritkán tesznek élménnyé.politika1.jpg

politika2_1.jpgDe ne álljunk meg itt. Az avatarok jelenjenek meg a híradóban, politikai közvetítésekben is! A hangot levesszük, de a látvány kárpótolhatna, és kicsit úgy érezhetnénk, hogy minden szép és jó.

Tegyük széppé a politikát kívülről, ha már belülről tudjuk milyen...

Szólj hozzá!

Címkék: avatar választások 2014


2013.08.22. 11:07 anemic royalty

Álszivatás mesterfokon

Mielőtt homályba vészne, megpróbálom az utókornak megőrizni az egyik régi kedvenc szivatásomat, mely évek óta tart.

Megrendezett? Biztosan. Kurva jó? Biztosan.

Történt egyszer ugyanis, hogy 2006-ban Jimmy Kimmel amerikai showman, majd 1 évig minden adása végén úgy köszönt el, hogy "Apologies to Matt Damon, We Ran Out of Time" (Elnézést Matt Damon, kifutottunk az időből) Csakhogy közben meg sem hívta... Aztán egyszer végre meghívta, majd fél perc után jelezte, sajnos kifutottak a műsoridőből...

Kimmel bevetette Guillermót, a mexikói álriportert is. Ő sem különösebben hallgatta végig Damont.

Ezután Matt Damon visszavágott, és Jimmy Kimmel barátnőjével, Sarah Silvermannal előadnak egy dalt, melynek egyszerű, ámde sokatmondó címe: Fucking Matt Damon :)

A show megy tovább, Jimmy Kimmel sem hagyja magát, és bosszút áll Damonon. De hogy? Ben Afflecket veszi elő, és ők énekelnek közösen egy dalt, melynek szintén sokatmondó a címe: Fucking Ben Affleck... Ebbe az is belefér, hogy Brad Pitt egy csomagkihordó mellékszerepében tűnjön fel, vagy hogy a We Are The Worldklippjéhez hasonlóan sztárok sora énekeljen együtt, mint pl. Robin Willams vagy éppen Cameron Diaz. Mikre nincs idő Hollywoodban...

Matt Damon tavaly év végén átvette az irányítást az egyik Jimmy Kimmel showban, azonban Ben Affleck itt is kiállt showman szeretője barátja mellett.

Az egyik legfrisebb része az évek óta tartó szivatásnak, amikor Matt Damon idei filmjének, az Elysiumnak a promóját zavarja meg Guillermo.

Immár tehát 7 éve tart ez a kis adok-kapok, ami hol viccesebb, hol kevésbé, azonban ennyi időt és enegiát belefeccölni egy szivatásba, nálam kalapemelést érdemel.

Na mára ennyit, elnézést Matt Damontól, de kifutottunk az időből...

Szólj hozzá!

Címkék: cameron diaz ben affleck brad pitt szivatás matt damon robin williams sarah silverman jimmy kimmel elysium Guillermo


2012.01.13. 17:30 anemic royalty

A XXI. századi dzsentri.

Olvasóim között gyanítom nem sok milliárdos vagy milliomos van. (Őszintén szólva azt hiszem, olvasóim között egyátalán bárki nem sok van). Ehhez persze nem kell mentalistának lenni, ezt abból következtettem ki, hogy egyetlen olajsejk vagy Csányi Sándor nincs az ismerőseim között. Nem tartom valószínűnek, hogy két Facebookozás között egy kis golffal, vitolázással, nyaralóépítgetéssel, tőzsdézéssel, kaszinózással esetleg az antwerpeni gyémántpiacon töltitek szabadidőtöket. Márpedig lássuk be ezek nélkül nem mondhatjuk el, hogy sikeresek vagyunk. Pedig hiányzik az mint 2/3-adnak az EU...

Én megtaláltam a siker receptjét! Sohasem gondoltam volna, hogy ilyen könnyű lesz kitörni. Mindig azt gondoltam, nem lesz hajóm Rijekában, nem fogok fejesekkel golfozni, a tőzsdére se viszem el a 524 Ft megtakarításomat, és így soha nem leszek befutott ember. De a sors úgy hozta, hogy az lettem. Még csak egy valóságshowban sem kell egész nap botoxos szájjal hülyeségeket beszélnem, nem kell szalámit lopnom, meztelenül hárfáznom, pornós múlttal rendelkezni ahhoz, hogy úgy érezzem: I did it! Nem kell táncolnom, énekelnem, rúdtáncolnom, nem kell 7 nyelvet beszélnem, nem kell gazdag milliárdos nagynéni sem Argentínából, és még csak politikusnak sem kell elmennem. Bebizonyosodott, hogy én bizony megcsináltam. Csúcson vagyok, mint a benzinár! És hát épp ez az, ami hozzásegített ehhez. Tankolok.

Néha reggel felkelek, és elfog a vágy, hogy kirúgjak a hámból, hogy szórjam a pénzt, hogy érezzem, élek: ilyenkor elmegyek  tankolni. Lassan gurulok a benzinkút felé, de már eltölt egy csodálatos érzés, egy olaj-mámor. Kicsit izgulok, harapdálom a számat: talán ma... talán ma feljebb ment... De jó is lenne. Aztán majd elmondhatom mindenkinek, mennyiért tankoltam... 425 Ft egy liter benzinért? Kit érdekel! Tele kérem! Így mulat egy magyar úr! Fogom a benzincsövet. Érzem, ahogy egy éjszakás nővér havi fizetése áramlik a kocsimba... Bizsergető érzés. Még csak épphogy elindult a benzin, de már ezer fölött vagyok. Ó, bár bírnám hosszabbítani ezt a magával ragadó, csodálatos érzést ... Feltörtem, mint az olaj az araboknál. Körbenézek. El-elkapok egy pillantást. A benzinkutas szemében csillogás, és elismerés.  Egyre kevesebben vagyunk, akik ezt a fényűző életstílust magukénak mondhatják. De ettől leszünk valakik.

A Man of the year válogatásnaptáron a helyem. Az éttermekben külön kiszolgálást kapok, alapítványok hívnak, hogy támogassam őket, fogadja örökbe idős leguánokat, hívnak a reggeli rádióműsorok, hogy pénzügyi tanácsokat adjak, Schmitt Pál engem kér fel, hogy első meséskönyvét lektoráljam.

És mit kell ezért mindössze tennem? Csak tankolni. Átlag 425 Ft-ért. Nem kérdéses. Tudok élni.

Nyaralás a Seychelles-szigeteken? Luxushajó az Adrián? Kaszinózás Las-Vegasban? Ugyan! A Váci úti Agip kúton tankolni, na az valami.
 

Szólj hozzá!

Címkék: cinizmus benzin dzsentri xxi. század


2011.10.12. 16:20 anemic royalty

Futok...

gepard.jpgTudom, önmagában a tény még annyira sem izgalmas mint Stohl Buci szemüvegkerete, de nekem sokat számít. Évek óta tervezem, hogy nekiállok rendszeresen edzeni, hogy a „30-as hasas pasas” jelzőt még legádázabb ellenségeim (a hétfő reggel és a Microsoft Office) se ragaszthassák rám. Harminckettő vagyok, így most kell a témát megfogni. Jelentem, 6 hetes a pici!
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer a margitszigeti futótársadalom része leszek. Nem is lettem az. Csak én is odajárok futni. A környezet szép, a parkolásért fizetni kell, mi mást várhatna még az ember a sorstól? Én beérem ennyivel. Ami New Yorknak a Central Park, az nekem a Városliget. De inkább a Margitszigetre járok futni.

running_man_a.jpgEldöntöttem tehát, hogy viszlát pocak, nem fogok az elhasadás társadalomtól elzárt, sötét vermébe esni, és a heti 1-2 foci mellé el fogok járni futni. Első alkalommal tulajdonképpen az életemért futottam. Jó pár kiló felesleggel nekiestem mint részeg tót az üvegajtónak, és a kör végére örültem annak is, hogy egyáltalán levegőt kapok. Először is nem is tudtam, hogy egy kör lehet ilyen bazi nagy is, geometria órán ezt elfelejtették közölni. Arra emlékeztem, hogy legyalogolva az egyik végéből a másikba kurv@ hosszú, de miért jelentené ez azt automatikusan, hogy futva is?! De megcsináltam! Egy csatamezőről négykézláb hazavonagló sebesült katona erejével beszálltam a kocsiba és az valahogy hazavitt. Anno annak a görög katonának 42 kilométert kellett futni a jó hírrel, és életét is adta érte, én már a zenélő kútnál azt hittem összeesek. Csak azt nem tudtam, mit mondjak és kinek, ezért inkább futottam tovább. Pedig csak az Árpád hídtól indultam. És azon a héten még kétszer lefutottam a Gyilkos Kört. És aztán az elmúlt hat hétben átlagban 3 alkalommal.Érdekes társadalmi körkép rajzolódott ki ez idő alatt a szemeim előtt. Mármint futótársadalmi. Kezdem is részletesen bemutatni az egyes alfajokat. A Tesco vásárlóit már elemeztem korábban, - http://sendupcomedy.blog.hu/2010/11/03/emberiszony - most a futókon a sor! 

Menjük lerről fel, ahogy Besenyő Pista bá' mondaná. 4.jpgElőször is vannak a vasárnapi futók. Kijön futni, de nem azért, mert fogyni akar, vagy fitt lenni, hanem mer’ az olyan trendi. Mint a mellplasztika, a francia manikűr vagy  ismeretlen senkik egymásra mászását nézni főműsoridőben. Mondjuk abban általában az első kettő is benne van. Szóval futnak... vagyis kocognak...izé mozognak körbe és megváltják a világot. Tulajdonképpen a Margitsziget csupán egy blue box háttér nekik, amit bármikor lecserélhetnénk egy plázára, észre sem vennék. Nekik valóban nem a "győzelem" a fontos, hanem a részvét. Részvétem nekik.

obese_mums_1111834c.jpgAztán ott vannak a lelkes-ducik. Ők azok, aki nemrég kezdték el a futást, nagyon nehezükre megy, a technika sincs meg, de tolják rendületlenül. Minden elismerésem az övék és tök jó, hogy van, akit én is le tudok előzni... Könnyen felismerhetőek, mert általában alacsonyak, szélesek és a ruhájuk olyan, mintha most jöttek volna ki a zuhany alól. Nem annyira futnak, mintsem menekülnek, elmúlt 20-30 évük minden fájdalmát beletéve egy-egy mozdulatba. Olyanok, mint számtalan hollywoodi film főhősnője, aki nagy átalakuláson megy végbe és a duci lányból bombanő lesz. Kivéve amikor Eddie Murphy játssza az összes szerepet. De kitartásuk példamutató lehetne azoknak, akiknek az egyetlen heti mozgás, hogy leviszik a szemetet! Lifttel.

fotolia_1949722_XS.jpgNe feledkezzünk meg a szeniorokról sem, ők is külön kaszt. Némelyiket elnézve azon gondolkozom, hogy kár, hogy nincs nálam a mobil ilyenkor, sokkal gyorsabban tárcsázhatnám a 104-et. (Gyengébben kedvéért ez a mentők száma). Sokszor azon filózom, vajon mi lesz velem 70 évesen. Vajon képes leszek tökig Seniorban szigetköröket futni, vagy az lesz a legnagyobb problémám, hogy van-e erőm a fogsoromat reggel a számba tenni. Azért amikor egy-egy idősebb bácsit/nénit megelőzök, megadom a tiszteletet. Na jó, nem állok meg egy perces néma csöndre és énekelem el a Szózatot, de nagy ívben kerülöm ki őket, kicsit le is lassítok. Komolyan mondom, ha az együttérzésemet zongorázni tudnám, én lennék Kocsis Zoltán. Egy 70 éves emberrel szemben erőt fitogtatni legalábbis olyan, mint X5-ös BMW-vel letolni a kis Polskis nagymamát. Vagy egy nagy Polskis kismamát.

Aztán ott vannak a félkatonai, félprofi szervezetek. Ők már elég jól nyomják. Látszik, hogy egy ideje csinálják, a rutin megvan már, de még nem Futók. Unalmas népség, nincs is mit írni róluk. Azért mennek ki futni, hogy fussanak, nem bájcsevegnek, nem mobiloznak, nem kerítenek nagy feneket az egésznek. Én is ilyennek tartom már magam 6 hét után. Izzadtság nélkül lefutni egy kört. Óh, istenem, ilyen halál adj énnekem!

asics.jpgÉs végül ott van a futógépek, vagyis a Mr. és Mrs. Maratonfutók. akik olyan sebességgel dübörögnek el mellettünk, mint az országunk mellett a világ. Amikor én az első száz méteremet futom, már akkor elsüvít mellettem, pedig van még vagy 5 köre... A ruházat, a cipő, minden olyan, aminek lenni kell. Különös ismertetőjelük, hogy a pólójukon egy valamilyen maratoni futóverseny logója van meg egy dátum a múltból. És biztosak lehetünk benne, nem az Ecserin vették vagy éppen a Vaterán ütötték le. Amikor úgy érzem, iszonyú jól futok és egy ilyen terminátor elfut mellettem, járókeretes bácsinak érzem magam. Szívesen utánuk futnék és tarkón vágnám némelyiket ilyenkor. Csak sajna egyiket sem érem utol...

Végül van egy-két extrém eset is. Pretty_woman_running.jpgVan olyan futó, aki olyan mennyiségű dezodort, kölnit, pacsulit ken magára, hogy elfut mellettem és elájulok. Vagy éppen szembefut velem és szó szerint megcsap másfél tonna Axe. Igazából nem értem a koncepciót. A futás az futás. Nem ismerkedés vagy egy divatbemutató. Nevezzen bárki konzervatívnak, én futás után fürdök. Régimódi vagyok, egy szigetkör kedvéért nem vágom haptákba magam. Vajon miért gondolják azt, hogy ez izzasztó kör előtt úgy kell bekenni magukat, mintha legalábbis a Vatikán szeretné őket futás után bebalzsamozni. Meg ha teszem azt párszerzés céljából ilyenek, ha a virágot játsszák a méhecskéknek, az is elég hülye helyzet: " Szi....a.... huh..... te is itt... fu...futsz... Aha... izé ... jóóóó a cipőd.... tiéd? Ö...pillanat... huh... és sokat jársz ide.... várj....hanyadik kör...... aha... én is... izé.... szép a Duna.... várj... huh..... Álljál már meg!!!!!!!

man_running_outdoors_using_mobile_phone_14825.jpgA másik nagy kedvencem aki mobilozik futás közben. A fiziológiai részébe nem mennék bele, hogy a futás közbeni beszéd nem feltétlenül tesz jót, de könyörgöm, megállni nem lehet? És aki a telefon másik oldalán van, azt nem zavarja, hogy olyan, mintha egy emberrablóval vagy valami lihegő perverzzel beszélne? És senki ne higgye azt, hogy ezek a Wall Streetről jött menedzserek, aki WC-re is mobillal járnak, és fél órán több millió dollár veszteség érheti őket. Á, dehogy. Olyan magasröptű beszélgetések folynak, mintsem Sanyika múlt héten fenyőfát rajzolt az oviban, vagy hogy a rozmaringos csirke receptje szerint nem kell túl sok só a húsra. Olyat is láttam, hogy egy pár futott, az apuka tolta a babakocsit és úgy futott. Na az a nem semmi. A gyerek talán az első fehér bőrű hosszútávfutó világcsúcstartó lesz.

Szóval itt a Nagy Kör Birodalmában mindig van látnivaló. A kilók pedig elindultak lefelé. Hol a röhögéstől, hol a csodálkozástól.

Néha meg attól is, hogy futok.

Szólj hozzá!

Címkék: futás Margitsziget


2011.05.23. 12:58 anemic royalty

Milano, én tényleg siamo noi!

Nehéz feladat. Összefoglalni egy olyan élményt pár sorban, amiből 117 Háború és békét meg lehetne írni... De csinálom, mert ez az élmény, amit szeretnék megosztani a barátaimmal, nem pedig az, hogy éppen hol kávézom, hány szelet párizsi van a reggeli zsemlémben, vagy milyen a bélműködésem. Aki ismer, tudja rólam, mekkora Milan-fanatikus vagyok, és most el is tudok büszkélkedni az élményeimmel, képekkel kiegészítve, hogy el tudjátok képzelni, milyen az, amikor valaki úgy repül, úgy hagyja el kicsit a valóságot, hogy nem szed be semmit, és nem szúrja magát... "A futball nem pusztán élet és halál kérdése: sokkal több annál.(Bill Shankly)

2011. május 13. péntek este 20 óra - Milánóba (f)elvonulási tér
 

Egy emeletes busszal, hetvenedmagammal az AC Milan Szurkolói Egyesület szervezésében irány Milánó! Aki vállal két nap alatt 27 óra buszozást a csapatáért, arra két jelző létezik. Mindkettő a fanatikus. Este 20 órakor indulás. Bár péntek 13-a van, minden rendben megy. Milanos vagyok, nem babonás. Indul a busz és indul a hangulat. Már a Rákóczi úton megy a nagy ki kit venne meg, adna el nyáron matekozás. Páran aztán Székesfehérváron, Siófokon, Nagykanizsán, és a szlovén-magyar határon még felszállnak (nem, nem szomáliai menekültek), így lesz teljes a létszám. Aztán 2 óránként pihenő, lelkes-fáradt zombik szállnak ki a buszból, hiába más-más ország, az ÖMV mindenhol ugyanolyan. A busz lenti részen általam nagyjából ismert banda jön össze. Sanyi, mint mindig, megállás nélkül szórakoztatja a népet Princszel egyetemben. Finoman szólva ketten isznak annyit, mint a teljes felső szint, istenem, ez az alkoholizmus. Prince olyan ridegre issza magát, hogy a 25 centi széles közlekedő vájatban alszik a végén. Előtte azonban egy fogadalom miatt 50-szer el kell énekelni a Pippo-dalt különben köcsög. Végül nem lett az. Egy labda is velünk utazik a buszon, az egyes megállóknál rugdossuk is lelkesen. Csak jobb, mintha a benzinkutasokkal tennénk ugyanezt. A társaság hajnalban elalszik. Álmainkban Pippo Inzaghi visszainteget.  

Szombat 10 óra - Az álmok parkolója
 

Milánóba érkezés délelőtt 10 óra körül. A San Siro felé közeledve egyre melegebb érzés fog el, és nem arra gondolok, hogy pisilni kell. A város nyugodt, nem túl forgalmas, hiszen reggel 10 óra van. A stadion parkolóját most nyitják. Séra Attila, a város egyetlen inter szurkolója, az utazás egyik szervezője, ott találkozik velünk, kiosztja a jegyek, és útbaigazít minket. Minden rendben. Nagyon korrekt srác, bár most kicsit szomorú. Mi meg hatszor voltunk egymás után  2004 óta... Közben megjelenik az első árus, akit Sanyi Balotellinek nevez el. Alig várja, hogy leszálljuk, és vásároljunk tőle. Egy hatalamas, fehér fogsor világít be az ablakon, aztán egy sálat mutat nagy bőszen, de a többség tudja, hogy annyi árus lesz a városban ma, hogy nem kell elkapkodni. Azon megy a poénkodás, hogy majd leszállunk, és azt mondjuk neki, interesek vagyunk és nézhet. Őszintén szólva nekem nem menne. Egyszerűen a beszédközpontom blokkolná. Interista ritorni pazzo!

Mindenki leszáll, a stadiont fotózza és kinyújtja elgémberedett tagjait. Van, aki először jár Milánóban és először látja a szentélyt, így az első percek a vad fényképezőgép-kattintgatásoké. Pár millió kép elkészül gyorsan. Óriási örömmel látom, hogy épül a metró! Akkor hamarosan megáll a stadionnál, hát finoman szólva, már ideje volt. Bármikor is kezdték el építeni, nagyon nagy összegbe fogadnék, hogy előbb jutok el metróval a San Siróhoz, mint a 4-es metróval bárhova. A stadiont ötödször látom életemben, de most is ugyanúgy lenyűgöz. Fantasztikus. Egyelőre üres a parkoló, csak mi vagyunk, de már előre vízionálom, ahogy este alig találom meg a saját buszunkat. Teszem hozzá így is lett. Azt mondjuk nem kalkuláltam bele, hogy épp futni fogok, mert a meccs már elkezdődött..

Eligazítás után a csapat indul be a Dómhoz. A városban lépten-nyomon érzékelhető, hogy ma lesz valami. Az, hogy két városi csapat van, az csupán pár igénytelen falfirkából derül ki, illetve egy, az életét valószínűleg már megunt öreg biciklis bácsi kiabálja oda nekünk olaszul, hogy szégyenljük magunkat. Szégyenlem is, amiért nem vágtam hozzá valami nagy fémtárgyat. Úton-útfélen árusok, csak milanos cuccok, bajban is van Sanyi, aki a sógorának akar intes sálat vinni. A metróban a 3 eurós napijegyet megveszem. Bár az ellenőr is tuti milanista... A társaság kisebb csoportokra oszlik, az én csapatom a Dóm melletti diGennaro nevű pizzériában kezdi a programot egy ebéddel. A pincér vagy iszik, vagy lövi magát, mindenesetre nagyon jó a kedve. Felolvassa Sanyi pólójáról a „Sono ungherese, sono milanista, la vita é bella” szöveget. Érti, és tetszik neki! Örülünk. Én duplán, mert nagyjából én találtam ki. Egy másik asztalnál egy család ül, az apa érdeklődik honnan jöttünk. Elmondjuk. Ismeri az országot. Emeli ránk poharát, és "forza milant" mond. Szeretem. A pincér srác egyszercsak megjelenik, majd pisszegve tölt két kupica ingyen grappát. Aztán hoz ingyen sört. Remélem a diGennaro franchise Pestre is elér majd... Jó hangulatban elbeszélgetünk, jól érezzük magunkat. Én speciel nem olyan pizzát kapok, amit kértem, de ez is finom, és az ingyen sör kortyolgatása közben nem is érzek különösebb késztetést arra, hogy pattogjak.
Kaja után beszabadulunk a Milan Pointba, ahol többen vannak, mint nyugdíjasok a siófoki Tescoban trappista sajt akciókor!
Kissé furán van kialakítva az üzlet, egy dolog garantált, a sorban állás. Persze kit zavar ez, amikor telis-teli van az üzlet szebbnél szebb Milanos relikviával! Vennék is egy IFA-nyit, de sajnos a pénztárcám mást mond. A pénztárhoz nagy a sor, kissé lassú az ügymenet, de nyugodt vagyok. Bár amikor már a 3. olasz pofátlankodik elém, azon gondolkozom, hogy a tarkójára üvöltök. Aztán megvan a cucc, irány a Dóm tér! Chi non salta nerazurro, eh!

Szombat 15-18 óra – Mindenki hozott magával még egy embert

A játékosokkal teli nyitott busz ideérkezése ¾ 18-ra van megígérve, mi már 15 órakor ott vagyunk. Közel kerülünk a kordonhoz, második sor. Várunk. A nap nagyon süt, és egyre többen leszünk. A kevés alvás és a napsütés kikezd, de kemény vagyok, mint a vídia. Kattintgatok és várom a csapatot. Közben egy hatalmas kivetítőn Milan meccs összefoglalók mennek és rengeteg Milan gól. Kétpercenként rákezd a tömeg egy rigmusra, velük tartunk, ugrálunk, énekelünk! Lassan ki lehet tenni a telt ház feliratot. Csak hely nem lenne neki, Aztán majd’ 3 óra után jön a busz, először egy olyan, amin szurkolók vannak, erre persze mindenki vadul fotózni kezd, aztán amikor látják, hogy ezek nem a Milan játékosok, jön a váffánkúlózás. De aztán jön a csapatbusz is, óriási örömködés, fieszta! Lassan Sziget-érzésem van, csak itt kevesebb a német punk. Egyre inkább kezdek szardínia lenni. Hihetetlen az a szeretet, ami a csapat felé árad! Csapat és szurkolók eggyé válnak, és ezt nem csak a szentimentalizmus mondatja velem. Egy idő után döntenem kell, hogy folyamatosan kamerázok, vagy lerakom a kezem és ott is marad, a  váltogatás ugyanis nem megy, annyian vagyunk, hogy most tényleg egy tűt nem lehetne leejteni. De még egy füstbombát sem. Megcsinálta a csapat, de megcsináltuk mi is! Még mielőtt a játékosok elindulnánk, páran a metró felé vesszük az irányt nagy cselesen. Ekkora tömegen átmenni nem könnyű, le is morzsolódnak páran. Hihetetlen, hogy 5 méteren 3 ember el tud tűnni. Metró lezárva. Gratulálok, okos szervezés. Senkinek nem jutott eszébe, hogy a maroknyinak még véletlenül sem nevezhető tömeg netán-netán egyszerre indul a stadion felé!? Miért ne mehetnének le a metróba azok, aki nem várják végig az ünnepséget, a turisták, vagy az a 4 inter drukker?  Etooooooo, Etooooooo, Etooooooo, Etooooooo, Etooooooo, L'hanno visto con le rose con le rose nel metròòòòò!

Szombat 18-20 óra – Dóm-térről a San Siroig BMV-vel, azaz busz, metro, villamos

Várunk, amíg nincs vége a ceremóniának. Na akkor aztán teljes a tömeg. Mindenki le a metróba. Fullon vagyunk. Jön a metró. Tele van. Az okosok elrohantak egy megállóval előre, és ott szálltak fel. Mondanám, hogy az arcunkba nevetnek, de nem nagyon van levegőjük. Jön a következő. Fullon van. Életükért küzdő olasz családok szállnak le róla. A hangulat eközben olyan, mint a stadionban, a szurkolók folyamatosan énekelnek, ugrálnak, a szemközti peronon lévőknek integetnek, nekik, illetve velük énekelnek. Olyan a hangulat, mintha meccsen lennénk. Csak arra tudok gondolni, hogy remélem, az igazi meccset is látjuk... Az, hogy senki nem esett a sínekre csak azt bizonyítja, hogy ha van isten, az is rossonero.

Körülbelül a 8. metróra tudunk felszállni, de csak azért, mert sokan leszállnak: a hangosbemondó mondott valamit. Gyanús ez, rosszat sejtek. És jól sejtem. A metró nem megy tovább, el kell hagyni. Vissza, fel a felszínre, megint a Dóm-tér, és már 19:37. Pánik tüzei gyúlnak lelkemben. Irány a villamos. Természetesen dugig a megálló. Jön a villamos. Az is dugig. Az ötödik sorban állunk, esélyeink, mint Maléter Pálnak a főtárgyaláson. De aztán csak fogynak az emberek, mi pedig odatódulunk a villamosra, és egy életünk, egy halálunk felpaszírozzuk magunkat! ...kétszer jött nekem a villamos ajtaja, mire becsukódott. Iszonyú tömeg. A vili 1 km/ óra sebességgel indult neki az útnak. Felfelé gyorsabbak vagyunk, úgy rázkódik a szerelvény. Heringként, de büszkén utazom. A vezető hölgy okos, nem áll meg sehol. Nálunk Pesten már tuti megállt volna és hívta volna a rendőröket, vagy bemondta volna, hogy amíg ez a huligánkodás megy, addig a villamos nem megy tovább. Mondjuk ott helyben maghalt volna. Az egyik megállóban valaki kinyitja az ajtót, miután egy keves olasz család akar a vesémen keresztül leszállni. Na mondom, most figyelek. A peronon egész Olaszország arra vár, hogy kinyíljon az ajtó és becsődülhessenek. Az ajtó nyílik, lelépek, hogy a család le tudjon szállni, és amikor azonnal visszalépnék a lépcsőre, már öten fel is szálltak. Na de most betelt a pohár! Én itt nem maradok. Kahy, akivel ketten maradtunk az összes Newton-törvényt meghazudtolóan még fent van. Ha kell Dugovics Tituszként magammal rántok párat, de én is fent leszek! Mint a Terminátor, megfogok két műanyag rúdat, és behúzom magam. Sikerült! A teljes villamos énekel tovább, 600 fok, izzadok mint a ló, de a stadion felé haladunk! Majd fél óráig úgy érzem magam, mintha egy metál koncerten pogóznék egy finn szaunában. De örülök, hogy jó felé megyek, és élvezem, ahogy befogad a nagy milánói tifosi család, beolvadok, egyek vagyunk, énekelünk, mulatunk. Aztán át kellett szállni egy buszra, ami már közvetlenül a stadion elé vitt minket. Gondoltam szerzek egy életre szóló élményt, és megénekeltetem az ultrákat. Megvártam azt, amikor éppen semmilyen rigmus nem szól, és egyszer csak elkezdtem, hogy: Oi, oi, oi...A busz pedig válaszolt. Lesz mit mesélni az unokáknak! Ez egy olyan felejthetetlen élmény, amiről mindenki álmodik, amikor a tv előtt nézi kedvenc csapatát, és szeretne egyszer kijutni. Kívánom minden szurkolótársamnak, hogy egyszer élje ezt át!

Szombat 20-0 óra – Szalagavató 80 000 vendéggel

A meccsről az odaút miatt 4 percet késtünk, a meccs eleji koreóról lemaradtunk, mint a borravaló. A gólokról, a fantasztikus hangulatról szerencsére nem! Nehéz leírni azt, amikor 80 000 ember ordít tele torokkal, amikor zászlótenger, füstbomba, görögtűz élteti a csapatot. Meg sem próbálom. Mindenki jusson el egyszer ide, de tényleg. Ez a része az útnak, amit a neten, a tv-ben mindenki láthatott, így erről nem is írnék bővebben. Mondjuk a tűzijátéknál féltem, hogy bejön még két artista meg egy bohóc és kimegyek, de engedtessék meg ez a kis cinizmus, a tűzijátékot annyira nem kedvelem. Viszont volt egy pillanat, amikor majd könnyes lett a szemem, amikor rámtört az érzés: itthon vagyok! Hihetetlen ez az ünnepség! 7 szűk esztendő után újra Itália tetején vagyunk! És azt hiszem, le sem akarunk szállni innen! Éjfélkor jöttünk a stadionból, életünk egyik legnagyobb élményével. Folyamatosan zúgtak az egyes szurkolói rigmusok, legtöbbet az Eto'o-dal, amit aztán itthon megnéztem a guglin, hogy mit is jelent és végre megtanultam a szövegét is. Aztán a nagy izgalmakra gyorsan elvásároltam még pár eurót, hogy ne nyomja a zsebem. Lassan visszasétálok a buszhoz, de nem akarok felszállni. Milano, siamo noi!

Vasárnap – Jövőre, veled, ugyanitt

 

A visszaúton elég hamar, hajnali 2-kor a társaság bealudt, szerintem még a sofőrök is húnytak egyet. Mindenki kifáradt az odaút és a fieszta fáradalmaiban. A felső szinten lévőkkel nem kommunikáltam annyit, de abban biztos vagyok, hogy mindenkinek kivétel nélkül életre szóló élmény volt, akárhanyadszor is volt kint. Innen üdvözlöm őket, és remélem, a következő bajnokavatón, jövőre újra találkozunk.

Valamikor 15 óra körül érkeztünk délután Pestre. Hazaballagtam, pár centivel a föld felett járva... Hazaérve egyszer csak azt vettem észre, hogy egyedül a lakásban azt énekelem, hogy: „Oi, oi, oi, oi, oi, oi, oi, Pippo Inzahgi segna per noi...”

Biztos vagyok benne, hogy a másik 70 utazó válaszolt rá.

 

Szólj hozzá!

Címkék: egyesület milan élménybeszámoló milánó ac szurkolói milan cagliari asze


2011.02.23. 11:26 anemic royalty

Átmenetileg zárva

Egy ideig szünetel az oldal.

Addig is álljon itt ez a bejegyzés...

És két szó: szeretlek apa

 

"Édesapámnak.

Miért a svéd jéghoki válogatottnak szurkolok? Hogyan lettem Milan szurkoló? Miért szeretem Rod Stewartot, hogy szerethettem a folyamatosan magához nyúló Michael Jacksont annak fényében, hogy ma Tankcsapdát hallgatok? Miért beszélek telefonba sokszor a Fábry féle Lakatos Vendel stílusában? Miért hívnak egyesek Illés Bélának? A válasz két szó: apai örökség. 

Nem vagyok pszichológus, de azt azért vágom, hogy a gyerekekre mekkora hatással van a szülői ház nyújtotta hatáscunami. Most nem annyira a lelki izékre gondolnék, hogy mennyire vagyok nyílt, hogyan jövök ki az emberekkel vagy ilyenek, hanem sokkal inkább az ízlésemre, arra, hogy mikért is rajongok felnőttként.

Simán emlékszem, ahogy az 1988-as foci EB-n apa a hollandoknak szurkolt. És ilyenkor mit tesz a 9 éves gyerek? Hát nem fog elkezdeni drukkolni a németeknek, vagy a szovjeteknek, az már egy biztos. Akkor ő is annak drukkol, akinek az apja! Mert úgy érzi, hogy ezzel biztos jó pontokat szerez. Plusz zsebpénz, vagy mondjuk egy biológia karó bünti nélkül meg ilyenek. Vagy csak nem akar konfliktust, és nem mer még e téren sem ellent mondani. Vagy csak neki is kell egy csapat, kell egy identitás. Vagy csak jobb együtt örülni, együtt sírni. Meg lehet a suliban mesélni, hogy te ennek és ennek szurkolsz. Alakulsz, mint púpos gyerek a prés alatt. Máskor meg például a gyermek azt veszi észre, hogy nézi a hoki vb-t, amúgy nem is szereti a hokit, de ha a családfő azt nézi, akkor ő is vagány lesz, és egyszer csak üvölti, hogy hejja, hejja, Sverige! Pedig még egy nyolcadáginyi svéd sincs a családban.

Aztán itt a zene. Senki ne várja egy általános iskola alsós gyerektől, hogy magától választ zenét, azért mert neki az tetszik. Én is csak ültem a kocsi hátsó ülésén amikor a családdal mentünk valahova, és hallgattam a kazettákat (!) amit anyuáék betettek. Michael Jackson, Rod Stewart, Hungária, Modern Talking, Duran Duran. Ezekre emlékszem tisztán. Michael Jackson mondjuk amúgy is menő volt akkoriban, és sok ezer gyerek pisilt maga alá örömében, ha a Három kívánság záró klippje Jacko volt, vagy éppen a Zenebutikban lenyomták a Bad-et. Én meg imádtam a nagy sztárt idézve moonwalkalni, pontosabban én azt hittem, hogy moonwalkolok, de gyakorlatilag csak a suli tornatermének padlóját tsiztítottam a talpaimmal. Aztán Jacko lecsúszott zene ízlésem megújított polcától, de pl. Rod Stewart érdes hangjáért ma is odavagyok. Voltam is a konneksün koncerten, de erről nemrég írtam. 

Abban is biztos, hogy közrejátszik a gyerekkor, hogy mennyire lettem felnőtt koromban idióta, legalábbis a jobbik fajtából. Apám állandó hülyéskedései rámrakódtak, mint mocsári békára az iszap. Mert mi mással lehetne magyarázni, hogy majd 30 évesen, a majd 60 éves jóapámmal képesek vagyunk egy teljes telefonbeszélgetést lenyomni a Fábry féle Lakatos Vendel stílusban? Mondjuk elég fura lehet egy vadidegennek hallani, ahogy felveszem a telefont és azt mondom: Kalányos Winettout keresem...csumidázom ídösapám...

Vagy éppen azt, hogy két felnőtt férfi úgy birkózik a vasárnapi ebéd helyett a kanapén, hogy aztán együtt repülnek le a kemény padlóra, és csak azért hagyják abba, mert már a röhögéstől nincs erejük...? Hiszen az odáig rendben, hogy meg akarom ölelni édesapámat, de hogy minden egyes alkalommal le is fogom, hogy a fülébe haraphassak?

Mindig sajnáltam azokat a srácokat, akik csak annyit tanultak az apjuktól, hogy ha nem tanulnak szobafogság, és ne beszéljenek evés közben. 


Én azt, hogy mindig legyünk vidámak, bármit hoz az élet."

Szólj hozzá!


2011.02.07. 10:05 anemic royalty

Extravajas articsókás párizsis zsemle Adorján módra

Egy rövid, hétfői kis villámposztszösszenetként életem első receptjét szeretném mindenkivel megosztani. Pár éve alkottam meg, s most blogom segítségével megismertethetem a világgal.

Annyira én is tudok főzni, mint Stáhl  "Amígavendégekvárnakmindenháztartásbanvanszarvasgombaebből
csinálunkgolyócskákat" Judit, így bátra állok olvasótáborom tagjainak gasztrovénával is ellátott tagjai elé.

Extravajas articsókás párizsis zsemle Adorján módra.

Hozzávalók:
2 darab friss zsemle (legrosszabb esetben tegnapi, a tegnap a főzés napjához képest, nem mához képest)
Kb 30 gramm Ráma vaj (mivel ilyen kiszerelésben nincs, ezért valószínű 150 grammos kiszerelésben kell venni, és az 1/5-ét felhasználni)
15 deka párizsi ( ha parízer néven kérjük a hentestől akkor sincs baj. Csak ha erre mondjuk zala felvágottat ad az már probléma)
Csipetnyi só
1 db kés
1 db tányér
1 db szalvéta
1 Adorján nevű ember
Elkészítés:
Megfogjuk bal kézzel a zsömlét, jobb kezünkben lévő, éles késsel felvágjuk azt széltében. Ha hosszában tennénk, hibát követnénk el. A felvágott zsömlét a korábban megmosott tányérra helyezzük, ízlésesen. A vajat felvisszük a zsemlére vékonyan, figyelve arra, hogy az egészéges vaj-zsömle arány megmaradjon. (Erről bővebbet Stahl Judit: A vaj és a zsömle egészséges arány c. könyvében olvashatunk) Ezek után megfogjuk a párizsit tartalmazó alufóliás csomagot, kinyítjuk azt, és 2 szelet párizsit a zsemlére helyezünk, megfontolva. Itt az okozhat nehézséget, hogy meglegyen az egészséges párizsi-vaj-zsömle arány (erről az ide vonatkozó Stahl Judit könyvben olvashatunk bővebbet). A másik probléma az, ha esetleg a hentes nem szeletelte fel előre a párizsit. Ebben az esteben visszamehetünk, és a hentesüzletben található műanyag széket széttörvén a fején, jelezzük problémánkat a szeleteletlen párizsival kapcsolatban. De ha mondjuk erre nincs gusztusink vagy időnk, mert jönnek a vendégek, akkor magunk oldjuk meg. Egy vonalzó segítségével 4 mm vastag szeletekre vágjuk a párizsit. Ha nincs vonalzónk, vegyünk! Ezek utána az így elkészült zsemlét finom ujjmozdulatokkal meghintjük konyhasóval.
Az így létrejött gasztronómiai csodát pedig végülis egy kis articsókával megbolondítjuk. (Gyengébbek kedvéért nem, az articsóka nem egy művészi beállítottságú madár, hanem egy zöldség.)
Ezek után ezt a teljes folyamatot megcsináljuk a másik adag zsemlével, párizsival, és vajjal no meg sóval. És hogy az extravajas állapott elérjük, az eddig egyhén vajazott párizsit marhára megvajazzuk még tizenegyszer. 

Tehát meg is lennénk az Adorján napi extravajas articsókás párizsis zsemlékkel. Már csak annyit kell megtennünk, hogy a jó előre odakészített Adorján nevű barátunkat megkérjük, hogy adja hozzá a nevét. Ha nem tenné hassunk rá a már korábban összevérzett hentes székkel. Ha ez sem hat, akkor sajnos kell keresnünk új barátokat.

Ötletek:
Extravajas articsókás párizsis zsemle Bendegúz módra
Extravajas articsókás párizsis zsemle Ödön módra
Extravajas articsókás párizsis zsemle Pékné módra
Extravajas articsókás párizsis zsemle Varnus Xavér módra (melegszedvicsként is jó)
Extravajas articsókás párizsis zsemle szomszédnéni módra
Extravajas articsókás párizsis zsemle Staahl Judit módra (ajánlott)
Extravajas articsókás párizsis zsemle Kiszel Tünde és a kis sztracsatalla módra.

Ezek után csak azzal kell foglalkoznunk, hogy legyünk jóízűek, és így jóízűen fogyaszthassuk el az étket!

Jó étvágyat, vagy ahogy más nyelveken mondják, boná petít!

Szólj hozzá!

Címkék: recept zsemle extravajas articsokas parizsis adorjan modra


süti beállítások módosítása